Régóta olvasója vagyok a Reblognak. Követem az eseményeket, néha hozzá is szólok posztokhoz. Bár nem érzek magamban semmiféle írói képességet, most mégis úgy döntöttem, leírom gondolataimat. Nem nevezek a versenyre, és blogolni sem fogok. Szerintem egyetlen posztról van csak szó. Annyira foglalkoztat egy gondolat, nem hagy nyugodni, hogy miatta mégis írásra adtam a fejem. A téma közérdekű, hiszen az itt hirdetett versenyről lesz szó.
Olvasóként nagyon örültem, hogy széles körben, különböző témákban rengeteg blog jelent meg. Az írók sokoldalúak, sokszínűek, és mindhárom kategóriában jeles alkotások születtek. Egyik másik blog rendszeres olvasója lettem.
Volt köztük olyan, aki sok iróniával írt a bennünket körülvevő világ különböző dolgairól. Akadt, aki saját szakítását, annak megélést, túlélését osztotta meg velünk. És csodálatos volt látni, érezni lelki fejlődést. Tudni, hogy az írás lelkileg segített neki. A rá érkező pozitív kommentek egyaránt. Rátaláltam érdekes mesékre. Olyan blogot is olvastam, ami valójában napló, egy ember érzéseiről, korábban megélt eseményeiről szól. Regényszerű blogra is leltem itt. És olyan blog követője is lettem, aki rengeteg humorral kezeli saját nehéz élethelyzetét. Ezzel is erőt adva másoknak. Kellemes perceket okozva írásai által. És persze minden napra jutott egy-egy érdekesség, ami azon a napon, valamelyik korábbi évben történt. Még folytathatnám, hiszen valóban sok jó írásra leltem itt.
Naponta visszanéztem ide, és örültem, hogy színes és változatos lett az oldal. Amennyire örültem ennek, mostanra éppoly szomorú vagyok, mert sok általam olvasott blog elcsendesedett, hangtalanul megszűnt létezni, a feledés homályába tűnt. Talán azért, mert az érintett blog írók ugyanazt érzik, amit én is. Valójában erről szeretnék kicsit bővebben írni.
Öröm volt olvasni a versenykiírást, a szabályzatot, mert annak ellenére, hogy nem versenyzek, ismerőseim sincsenek a versenyzők között, lelkesen végigrágtam magam rajta. Szerettem volna képben lenni, milyen értékeket tartanak fontosnak a szervezők, mit emeltek ki, és mit tiltanak. Örültem, hogy korrekt a kiírás, és reméltem, hogy igazságos versenynek nézünk elébe. Tetszett, hogy a kreativitást értékelik, az egyediséget. A minőséget. Mert ez ritka a médiában, és bíztam benne, hogy épp ezért sok értékes, kincsszerű írás születik majd.
Lankadt a kezdeti lelkesedés
A verseny elején megjelent a szerkesztők egy posztja Pár jó tanács, hogy írjál jó posztot címmel. Akkor gondolkodtam el először mélyen a dolgokon, bár addig is folyamatosan vesztettem a kezdeti lelkesedésemből.
Legyenek képek a posztban. – Hangzik az első tanács.
Igaz, de ennek ellenére még mindig tele van olyan posztokkal az oldal, ami hosszú, s nem töri meg kép, nem dobja fel semmi szín. Nehezen emészthető.
Olyan témáról írjatok, ami nemcsak titeket érdekel, másokat is. Az énblogokat szinte lehetetlen felfuttatni…
Véleményem szerint a foci (bár sokakat érdekel) mégis csak egy teljesen egyedi, és mégiscsak egy szűkebb kör olvasottságával bír. Ugyanígy szerintem nem sok embert vonz egy másik országban törént dolgok.
Ezzel elentétben az érzelem, a mindennapjainkat feldolgozó témák, amikbe érzés, szerelem és szenvedély van, csalódás, szakítás, az mindenkire vonatkozhat. Miért kell szerkesztőként eleve lehúzni az én blogokat? Rengeteg ilyen jellegű blogot olvasok, és sokkalta szórakoztatóbb, mint a foci... minden újságban van sportrovat… amikor pedig egy-egy hétköznapi élethelyzet túlélésére különböző szórakoztató, nem csak hasznos írást olvashatunk, miért kell azt élből leminősíteni?
Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint az ilyesfajta kijelentésekkel a szerkesztők befolyásolják az olvasottságot. Szerintem a szerkesztők nem minősíthettek volna előre témákat, s ezzel blogokat.
A hangsúly azt hiszem, a "felfuttatni" szón van. Vagyis ha megjelentetnék, eladná az magát is. Persze ha szándékosan „fel akarunk futtatni” valamit, lehet bármily bárgyú írás, az menni fog. Csak elég ideig kell az origo címlapján hagyni hozzá. És persze meg kell változtatni a poszt címét. Mert ilyet is rendre láttam. Egy szerkesztő miért írja át a poszt címét? Mert ezzel (is) manipulálja az olvasottságot. Vagyis máris nem a blog írójának érdeméről beszélünk. Ugye-ugye?
Ha jó a poszt, mi toljuk, ahol tudjuk.
Aha. Észrevettem. Vannak igenis jó posztok, amiket hétvégén, déli órában, fél óra hosszat raktak ki a szerkesztők címlapra. Persze vannak teljesen értelmetlenek, haszontalanok, amik meg három napig kint díszelegtek… és olyan bloggal is találkoztam, aminek szinte minden cikke origo címlapon szerepelt… na nem azért, mert jó lenne. Ráadásul a téma még csak nem is követendő, sőt, szerintem a fiatalságot egyáltalán nem a prostitúcióra kellene bíztatni. Mégis, mert szex volt a központi téma, már elegendő volt a címlaphoz? Az pedig teljesen elhanyagolható, hogy életvitele, "szakmája" miatt elvették a gyermekeit? Szerintem pont szégyen, hogy ezzel mutatnak példát. Nyomták, futtatták! És nem hagytak fel vele. Már-már uncsi volt látni a címlapon. Nem hiszem, hogy csak engem zavart a téma. Néhány cikkét olvastam csak el, és a kommenteket, hát, az önmagukért beszéltek. Utána hiába láttam, sosem kattintottam rá többet. Biztosan nem csak én voltam így vele. Nyomták a szánkba, az arcunkba, mert mi csak „buta” és manipulálható olvasók vagyunk!
Érdemes odafigyelni a helyesírásra és a központozásra.
Hát igen, talán ez a leghasznosabb tanács, amit a szerkesztők adhattak. Tele vannak alaki és helyesírási hibákkal a posztok. Ez szégyen!
Végül itt van pár új blog, ami szerintünk elég jól sikerült:
Na szerintem ez az, amit a szerkesztők nem tehettek volna meg egy igazságos versenyben. Nem tisztességes szerintem, hogy így, mintegy ajánlással kiemelnek néhány blogot. Ezzel ismét csak manipulálják az olvasottságot. Akarva-akaratlanul is többen rákattintanak ezekre. A szerkesztők szerintem nem tehettek volna ilyen fajta kivételt, nem hívhatták volna fel a figyelmet egy-egy blogra, míg másikról meg szót sem ejtettek. Ez a verseny tisztaságát teljesen felborítja, az olvasottságot erősen manipulálja. Hol van itt a tisztesség? Az igazságos verseny? Rég elveszett… a szerkesztők ölték meg.
Első kör
Aztán mindenki várta az első eredményhirdetést. Köztük én is. Nagyon kíváncsi voltam, az elmúlt időszak keserédes szájíze után vajon milyen döntés fog születni.
Mikor letelt az első hónap, elérkezett az idő, és a szervezők kihirdették Első kör nyertesei-t. Annyira talán már meg sem lepődtem.
Olyan blog nyerhetett, mely mindössze három posztot jelentetett meg. Ebből kettő arról szólt, hogy saját könyvét reklámozza, sőt, annak megjelenéséhez pénz gyűjt! A nyertes posztja pedig az író saját bevallása szerint:
„ez a poszt egy az egyben fordítas, még a pontok is”.
Utána is megpróbáltam követni a blogot, de ráadásként nyerése óta mindössze két posztot tett közzé. Mi ez, ha nem szégyen?
Ott vannak a másolós posztok rendre. Akik mások videóit töltik le, mások által feltett képeket tesznek közzé. Lényegében nem alkotnak, nem hoznak létre újat, csak kicsit máshogy öltöztetik fel a már korábban és máshol megjelent dolgokat. Semmi új gondolatot nem adva hozzá. Sokszor nem is fárasztják magukat írással. Képekkel és videókkal tűzdelik tele a posztot, és máris kész a mű! A szervezők meg az ilyen blogereket még példaképként tüntetik fel mások előtt. Tényleg komolyan gondolták? Tényleg ez a követendő példa? Bár igaz, amint látom, nyerni lehet vele. Én, mint olvasó azonban semmibe nem nézem ezeket. És kijelentem, hogy olvasottságuk nem azért nagy, és nem azért győzhettek, mert kiváló minőséggel bírnak, hanem mert az ember kíváncsi egy cím alapján, egy kép alapján. És mikor rákattintunk, utána válik világossá, hogy valójában csak annyi volt a hír, amit a címlapon is láttunk… egy nagy semmi, egy nagy nulla. Tényleg az ilyen blogokat kell nyomni, értékelni és díjazni? Az olvasó becsapva érzi magát.
Hát hol marad ilyenkor a szervezők előre beharangozott minőségi blogba vetett hite? Hol marad a játékszabály betartatása? Miért nem vizsgálták felül a kommentek és reakciók alapján a saját döntésüket? Hogy és hol lehet jogorvoslati lehetőséggel élniük az amúgy tisztességes versenyzőknek?
Egyik nagyon jól megírt poszt ezzel a témával is mert foglalkozni: Egyszeri hitvallás. Ám a szervezők nem érezték elég fontosnak a felháborodást. Pedig a feszültség olvasói szemmel is vágható volt, érezhető volt a levegőben.
„Úgy látszik a Szerkesztőség tisztelettel feledi,
az durranhat csakis nagyot, ami jócskán egyedi!”
Adott egy verseny. Született egy elég tisztességes játékszabály. Az, hogy a versenyzők időnként áthágják azokat, az egy dolog. De hol van, aki betarttatja azt? Miért lehetséges, hogy a szervezők semmit nem reagálnak a tisztességtelenségre? Sőt, maguk gerjesztik azt?
Nem kicsit volt feltűnő, hogy három évet futott máshol egy blog. És lám, minő véletlen, az író akkor helyezi át erre az oldalra, amikor éppen készül megjelentetni a könyvét, és ugyebár ehhez minden pénzre szüksége van, még arra a százezerre is, amit így nyerhet. Kicsit sem feltűnő, és biztosan másnak sem jutott ez eszébe, rajtam kívül. Én is olvastam a kommenteket. És pontosan sejtem, hogy mennyi tisztességes versenyzőt bánt ez.
Második kör
Már az első eredményhirdetés után érezhetően megváltoztak a dolgok. Próbáltam tovább olvasni az általam kedvelt blogokat. Azonban egyre ritkábban jelentettek meg új írást. Kétlem, hogy ihlet hiányában. Inkább csak kedveszegettek lettek, motiválatlanok, és egyre csalódottabbak. Megjegyzem, teljesen érthető reakció volt ez részükről. Azért még megjelentek egy-egy írással, bár volt olyan is, aki már ekkor eltűnt…
Következett a második forduló. Második kör nyertesei is kiírásra kerültek. Ez az eredményhirdetés alatt már senki nem vette a fáradtságot, hogy kommenteljen. És most nem arra az idiótára gondolok, aki hatot is írt, és nem arra az egyre, aki megköszönte a nyereményt. Hanem azokra, akik kifogásolják, megkérdőjelezik a verseny tisztaságát. Már nem adtak helyt a véleményüknek. Szerintem tudják, oly felesleges.
Azért most is született egy roppant találó és frappáns írás, mely A kemény munkás címet viseli. Rávilágít az általam is említett problémákra:
„Kemény munka a bloggolás. Főleg, ha a blogger nem az internetről halássza össze a tartalmat, hanem maga készíti.”
És minősíti a szerkesztőket is, mivel saját szabályzatukat ők hágják át leginkább:
„ … megnyugtató, hogy a pályázati kritériumok nincsenek kőbe vésve…”
Minden hozzászóló hülye lenne? Idióta?
Az sem megnyugtató számomra, amikor ilyet olvasok egy posztban. Olyan tálalással, hogy a blog írója egyetért ezzel az állítással:
„Aki az interneten hozzászól valamihez, ami nyilvános, az többnyire kötöznivaló bolond, elmebeteg, dilis, idióta, ütődött, tökfejű barom”.
Persze mondanom sem kell, hogy ez utóbbi idézett blog is a nyertesek egyike. Mert nyilván ez sem meríti ki a játékszabályzatban leírtakat. Biztosan csak én gondolom, hogy ez valamennyi olvasót, hozzászólót minősít, egy kalap alá vesz, méghozzá olyan negatívan, ahogy csak lehet. De a szervezők itt sem érzik, hogy ez személyeket, olvasókat sért, sőt, pont olvasókat, hozzászólókat, akikből ők is élnek, akikhez az írások szólnak. Ezen már nem is csodálkozom, hiszen a Játékszabályzatot rendre a szőnyeg alá söprik a szervezők.
Temetés
Született egy nagyon klassz Játékszabályzat, amit aztán nemes egyszerűséggel lehúztak a wc-n…
„A szerkesztők – saját játékszabályzatuk szerint – a máshol meg nem jelenő posztokat értékelik.”
„Máshonnan elköltözött blogok itteni teljesítményét értékelik.”
„A játékban minden olyan blog részt vehet, aminek tartalma … nem pr tartalom …”
„A játékban minden olyan blog részt vehet, amely ... nem sért személyeket, vagy csoportokat.”
Annyi következtetés levonható ebből, hogy ez a verseny nem verseny. Sosem volt az. Talán az volt a céljuk a szerkesztőknek, hogy sok új poszt, új blog szülessen, hogy felfutassák, népszerűsítsék az oldalt, olvasókat csalogatva ide? És írókat is persze? Hogy színesebb és változatosabb legyen? Talán nyertek valami pályázaton némi pénzt, és ennek kiosztásához kreáltak a szervezők egy alapot, hogy valamivel mégis meg lehessen magyarázni, ki-miért kapja meg ezeket az összegeket? Nem tudom, mi volt az igazi cél, de az biztos, hogy a versenyt megölték… és most elmehetnek a temetésére.
Csak egy olvasó
Nem, nem állítom, hogy minden nyertes tisztességtelenül nyert volna! De azt mindenki láthatja, hogy van, aki igen. Nem véletlenül tűnnek el a megszokott, aranyos és klassz blogok… mert mögöttük jó érzésű, tisztességes emberek vannak. Akiket bántanak a történtek. Ugyanakkor tehetetlenek. Beneveztek egy versenybe, elfogadták a szabályokat, és rádöbbentek, hogy csak játékszerek lettek. Valaki bábként mozgatta őket.
Szívből gratulálok minden olyan nyertesnek, aki valóban az eredményeivel nyert! Mert a nyertesek között is van olyan blog, akinek rendszeres olvasója vagyok, ezt is tudni kell, és a tisztesség kedvéért ezt is megírom.
Mindenki tegye a szívére a kezét, és belátása szerint sorolja magát ide vagy oda. Szándékosan nem jelöltem meg sem az általam kifogásolt blogok nevét, sem az általam olvasottakét sem. Szerintem e nélkül is mindenki tudja, kikről van szó.
A nyomaték kedvéért megismétlem: nem versenyzek, egyik versenyzőt sem ismerem személyesen, csak egy olvasó vagyok, mély érzéssel, és saját véleménnyel.
Még annyi megjegyzésem lenne (bár sejtem, hogy ez is valószínűleg süket fülekre talál), hogy a Reblog facebook oldalát sokkal jobban ki lehetne használni.
Értem én, hogy a játékszabályzatban szerepel, hogy csak kis kör kerülhet ki az origo címlapjára. Értem én, hogy az kőkemény feltétel, még ha nem is értek egyet a kiválasztásokkal.
A facebook oldalon azonban akár fél óránként, akár óránként is lehetne cikkeket megjelentetni, közzétenni. Naponta akár két tucatot is, hogy utána mások onnan osztani és lájkolni tudják, amennyiben tetszett nekik. Miért nem használják ki, fel a közösségi oldal adta széles lehetőségeket?
Értem én, hogy mindenki létrehozhat egy sajátot. De egy központi oldalt többen olvasnak, többen osztanak meg onnan posztokat. Ráadásul nem egyoldalú, nem egyhangú, hanem színes és változatos lenne. Persze csak ha itt aztán mindenki egyenlő eséllyel jelenne meg... Hiszen az olvasóknak szólnak a posztok. Miért nem hagyják, hogy az olvasó döntse el, mi tetszik, s mi nem? Miért szűrik minősítik előre a posztokat?
Ehhez képest naponta csak néhány poszt kerül közzétételre, azok is rendre ugyanazon régi, megszokott bloggerektől. Nem túl igazságosan, és a mai Internet és facebook függő világunkban nem is túl érthetően.
Köszönet
Köszönöm, hogy elolvastak, mert hátha számít valamit az én véleményem is. Hiszen én OLVASÓ lennék, az, akinek talán leginkább számít a véleménye. Akihez igazából szólnak az írások. Akiért ez az oldal talán létrejött. Talán számít az, hogy sajnálom az eltűnt blogokat, együtt érzek az írókkal, és csalódott vagyok a verseny kimenetele miatt.
Valakinek talán fontos az én véleményem is...
Utóirat
Szeretném megjegyezni, hogy most, hogy kipróbáltam az írást, megállapítottam, hogy nem is olyan egyszerű. Nem azzal volt gondom, hogyan fogalmazzak. Inkább a szerkesztéssel, az egész összeállítással. Most, hogy már saját magam is megtapasztaltam, mekkora munka rejlik ebben, még inkább tisztelem a posztok íróit!
Megállapítottam, hogy ez nem az én világom, és maradok inkább az olvasásnál! Bár az könnyen lehet, hogy nem ezt az oldalt fogom olvasni...
Utolsó kommentek