Csak egy olvasó

Első cikkemben, melyet egy nagyobb hangvételű, nagyobb terjedelmű hozzászólásnak tekintek Avagy ez verseny? címmel erősen, ámde igazságosan bíráltam a Reblog Maratont. Majd Olvasói szemmel örömmel írtam arról, hogy némi változást véltem felfedezni javaslataimat követően, pozitív irányban. Ez utóbbi posztomban további, még mindig meglévő hiányosságokra, problémára világítottam rá.

Ezúttal egy jelenségre hívnám fel a figyelmet, mely bár mindenki számára megfigyelhető, észrevehető, mégsem biztos, hogy kellő hangsúlyt kapott a téma. Ezúttal is az a célom, hogy az érintettek elgondolkodjanak, és javaslataimat építő jelleggel kezeljék, mert hisz azok.

Azért fogalmaztam úgy, hogy jelenségről, nem pedig hibáról írnék most, mert szerintem nem lehet ezt hibának nevezni. Erről talán a szervezők tehetnek legkevésbé, bár igaz, közvetve hatással vannak rá.

Blogok némasága

Korábbi posztjaimban boncolgattam egyes blogok elcsendesedésének különböző okait.

Okként megjelöltem a szervezők nem túl következetes eredményhirdetését. A játékszabályzattól eltérően a jutalom kiosztásánál, a díjazásnál már mást tartottak fontosnak, mint amikor a versenyt kihirdették.

Okként hoztam fel a posztok más képpel és más címmel való megjelentetésüket a címlapon. Valamint, hogy saját posztjukkal, amit a Reblog Maratonról adtak ki, miként befolyásolták ajánlataikkal, és előzetes minősítéssel az olvasókat.

Okként persze ott vannak a sértő, személyeskedő, igazságtól messzemenően elrugaszkodott kommentek is, amik időnként erősen bántóak tudnak lenni. Ezzel kapcsolatban megjelent egy remek, ironikus hangvételű írás Kommentelők kézikönyve címmel, ami szerintem önmagáért beszél. Ezzel szemben ott vannak a pozitív, bátorító és lelkesítő hozzászólások is, de lássuk be, ez utóbbiból van kevesebb. Úgy gondolom, hogy az igazságtalan és sértő megjegyzések is erősen befolyásolták a bloggerek kedvét, lelkesedését, íráshoz való hozzáállásukat.

Mindenezek egyenes következménye volt, hogy a jó lelkű, az igazságosságra érzékeny bloggerek némasággal válaszoltak. Egyszerűen nem publikáltak többet. Nem azért, mert nem volt mondanivalójuk. Hanem mert nem látták értelmét.

Ki szépen lassan, folyamatosan hallgatott el, egyre ritkább megjelenéssel, ki hirtelen fejezte be pályafutását a történtek után.

Sajnálom őket, mint bloggereket, és sajnálom ez által magunkat is, olvasókat. Remek írások születtek a kezeik alatt, sok cikknek örvendezhettünk, sok kellemes estét szereztek velük. Sajnálom, hogy elvesztették hitüket, és ki az első, ki a második forduló után, de a hallgatást választotta. Számukra ez a verseny megszűnt versenynek lenni. Valahol megértem őket.

Győztes blogok halála

Ami igazán érthetetlen számomra, az a győztes blogok eltűnése. Ez az a pont, amikor azt mondom, ez nem feltétlenül, nem közvetlenül a szervezők hibája.

Számukra hiába keresem, nem találom a mentséget. Egyet sem! Nyertek! Hazavihették a pénzjutalmat, megkapták a győzteseknek kijáró logót, elismerték őket az olvasók és a szervezők, mégis a hallgatást választották.

Okot és mentséget nem találok a döntésükre. Ezzel szerintem gyakorlatilag szembeköpték a versenyt, a szervezőket és az olvasókat egyaránt!

Okot és mentséget nem találok, de azért vannak ötleteim, hogyan gondolkodhatnak. Na ők azok, akik valóban csak a nyereményét neveztek, akik csak a pénzért tűntek fel, dobták be magukat. És itt most vonatkoztassunk el attól, hogy joggal igazságosan nyertek-e vagy sem. Nyertek. Ez a lényeg. Hazavitték a nyereményt, és a pofánkba röhögtek. Szervezőknek és olvasóknak egyaránt.

Nem tudhatták a szervezők ezt, mikor nekik ítélték a díjat. Nem tudhatták, hogy ez lesz a reakció. A szervezők felelőssége szerintem annyi ebben, hogy megfontoltabbak lehettek volna, hogy az első, a játékszabályzatban is meghirdetett hitvallást kellett volna követniük. Nem feltétlenül az egy meg két jó posztot hozó blogot kellett volna kihirdetniük nyertesnek, hanem azt, aki több-kevesebb rendszerességgel, de rendszeresen jelen van az oldalon. Hogy meglássák a bloggerben azt, ami valóban érték. Az írás szeretetét, az olvasókhoz való elhivatottságot. Ezáltal a Reblog oldalhoz való hűséget is.

Mindenki láthatja, hogy a nyertes blogok egy része eltűnt. Ennek miértjét lehetne keresni, megfejteni. Nem csupán lehetne, de kellene is! Mert úgy vélem, ez a szervezők gyengesége, kudarca is. Hogy ez nem az első, nem a második, de már a harmadik eredményhirdetés után is megtörténhetett. Szerintem ez az egész versenyre, oldalra nem vet jó fényt. Beárnyékolja a tündöklést.

Félreértés elkerülése végett…

Mielőbb még bárki félreértene. Azért, mert kétféle blogot (bloggert) említettem (a csendben eltűnőket és a nyertesen eltűnőket) természetesen nem csak ők léteznek. Azért, mert őket emeltem ki, mert az eltűnéssel kapcsolatos jelenségről, okokról írtam, természetesen sok egyéb más, értékes blog, blogger is jelen van.

Természetesen vannak olyanok, akik jogosan, megérdemelten nyertek, sőt, nyereményük után is ugyanolyan intenzitással hozzák a minőséget, az olvasók legnagyobb megelégedésére, és minden tiszteletem az övék!

Természetesen vannak olyanok, akik bár nem nyertek, de méltósággal vannak jelen, akár a kezdetektől, akár új belépőként, új versenyzőként. Akik méltán veszik fel a versenyt a többiekkel, akkor is, ha ezzel nem érdemeltek győztes pozíciót, de olvasói elismertségre bizton számíthatnak! Őket is elismerem, mert nem könnyű helyt állni, nem könnyű talpon maradni úgy, hogy időnként kevés a visszacsatolás, visszaigazolás, hogy igen, jól csinálják!

Nem véletlen, hogy nem említek név szerint senkit. Szándékosan nem akarok kategorizálni, sem kiemelni, sem lehúzni, sem ajánlani. Minden blogger tegye a szívére a kezét, és helyezze magát oda, ahová való. Ezért kérem, senki se sértődjön meg azon, amit írtam! Csupán egy létező, egy jelen lévő jelenségre kívántam felhívni a figyelmet.

Eredményhirdetés előtt

Itt állunk egy újabb eredményhirdetés előtt. Bízok benne, hogy ezúttal valóban olyan blogok kapják az elismerést, akik valóban megérdemlik azt. Akik a jövőben is itt lesznek, és az olvasókhoz szólnak. Akik nem fognak eltűnni a nyereménnyel a zsebükben… Bízok benne, hogy a szervezők is tanulnak a hibáikból, és egyre jobb ember (blogger) ismerettel rendelkeznek.

Valószínűleg a szervezők is felfigyeltek erre. Nem mondtam semmi újat, csupán összefoglaltam egy olvasó véleményét, a sajátomat.

Tudom, hogy nehéz helyzetben vannak a szervezők. Úgy állnak egy újabb eredményhirdetés előtt, hogy sok jó minőségű blogból kell kiválasztaniuk azt a néhányat, akiket megjutalmaznak majd. Sok jó blog van. Tudom, mert olvasó vagyok. Rengeteg jó írás születik. Nem irigylem őket. Bízom benne, hogy e kör nyertesei nem tűnnek el, jelen lesznek a jövőben is az oldalon! És méltón büszkén viselik a Maraton Győztese címet a blogukon!

Lássuk, mit hoz január 15-e!

Korábban megjelent egy írásom Reblog Maraton, avagy ez verseny? címmel, amiben kőkeményen, ámde igazságosan bíráltam a versenyt, s annak tisztaságát. Rávilágítottam némi hiányosságra. Ugyanakkor voltak benne javaslataim is szép számmal.

Továbbra is olvasgatom az oldalt, bár már sajnos nem olyan intenzitással, mint korábban tettem. Ennek okát előző posztomban kifejtettem bővebben, szóval most nem tenném.

A lényeg, hogy továbbra is lesem a fejleményeket, olvasom a posztokat.

Facebook

Örömmel konstatáltam, hogy a Facebook aktivitásuk nőtt. Ami azt jelenti, hogy naponta már több cikket tesznek közzé. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy többen kedvelik az oldalt, szinte a duplája lett a kedvelések száma!

Ugyan olvasottsági adatokat nem látok, de valószínűleg ennek következtében az olvasottság is emelkedett. Remélem, hogy a pozitív változáshoz egy kicsit én is hozzájárultam javaslataimmal!

Megszűnt és újonnan megjelenő blogok

Továbbra is sajnálom, hogy sok általam is kedvelt blog elcsendesedett. Ugyanakkor akad olyan is köztük, aki bár nem olyan intenzitással, mint előtte, de visszatért. Vannak posztjaik, csak már nem olyan sűrűn. Van olyan, aki teljesen eltűnt a színről…

Persze örömmel fogadtam az újonnan megjelenőket, színesebb így az oldal. Bár az időnként határozottan sok(k), hogy ha egy író naponta 3-5 posztot tesz közzé. Értelmét sem látom, miértjét sem értem, de biztosan jó oka van rá.

Hiba a közzétételben

Azt azonban megfigyeltem – talán nem csak nekem tűnt fel -, hogy valami hiba lehet a közzétételeknél. Értem ez alatt, hogy a különböző kategóriákban ugyan azonnal megjelennek a publikálásra kerülő posztok, a Reblog főoldalán azonban csak később lesznek láthatóak. Az Origo címlapján pedig jóval később…

Az szerintem mindenki számára világos, hogy nem minden poszt kerül ki a Reblog címlapra sem. Nem is így értettem az észrevételt. Hanem hogy időnként jóval később (akár egy délutáni megjelenés csak másnap délelőtt) lesz látható a Reblog címlapon. Ilyenkor viszont tömegével teszik ki a cikkeket, vagyis egyszerre akár 10-15 cikk is megjelenik ott. Így elvész a folyamatosság, hiszen rögtön a tízedik helyre kerül egy első helyen soha sem volt poszt. Nehéz így megtalálni, és rájuk akadni, valamint így nem is tudnak esélyegyenlőséget biztosítani az íróknak. Szerintem.

Gondolom, ez abból adódhat, hogy a szerkesztők nem folyamatosan figyelik, olvassák, szűrik az újonnan megjelent cikkeket, csak időközönként állnak neki, olyankor nagy tömegben nézik át őket, és engedik át a szűrőn.

Értem én, csak nem értek vele egyet. Ha már végeznek egy szűrést, akkor azt többé-kevésbé folyamatosan kellene, így biztosítva a cikkek folyamatos átáramlását, megjelenését. Ha már meghirdettek egy versenyt, folyamatos közzétételről kellene gondoskodniuk.

Ez a jelenség hatványozottabban észrevehető a hétvégi, és esti órákban. Megértem, hogy másoknak is van szabadidejük, de az Interneten megjelenő cikkek publicitására szerintem nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Ezzel nem tudják biztosítani az igazságos megjelenést, a folyamatosa olvasottságot, a folyamatosan frissülő tartalmat.

Órákig mozdulatlan az oldal, majd utána hirtelen rengeteg új cikk kerül ki. Ez az olvasóknak sem jó, az íróknak sem. A szerkesztőknek talán, hiszen csak néha kell ezzel foglalkozni…

Kép és cím csere

Továbbra is érthetetlen számomra, hogy az Origo címlapján megjelenő posztok egy része nem a blogger által adott eredeti címmel, s nem a posztban lévő eredeti képpel jelenik meg.

Kiderül, mert a Reblog oldalon az eredeti látszik, míg az Origo címlapon már másképp szerepel.

Nem értem. Ráadásul azt vettem észre, hogy jobbak, tetszetősebbek az eredetik. De amúgy sem értem, miért kell ebbe is beleszólni.

A blogger általában időt tölt el, amíg képet keres, szerkeszti a posztját, és valószínűleg agyal a címen is. Miért nem jó az úgy? És ha egyszer egy versenyről beszélünk, miért kell felülbírálni azt? Vagy eladja az magát, és akkor nyert a blog, blogger, vagy nem. De így, marad a kérdés, hogy mi lett volna, ha... Ha az eredetivel teszik címlapra... Vajon nagyobb lett volna-e az olvasottsága? Sosem fog kiderülni.

Így azonban nem a blog, nem a blogger versenyzik, hanem a szerkesztők... És egyáltalán nem biztos, hogy a változtatással nyer a blogger. Mert mint mondtam, nekem általában tetszetősebb az eredeti kép, és sokatmondóbb az eredeti cím is.

Persze tudom, ízlések és pofonok. De ha egyszer a bloggerek versenye ez, miért nem hagyják, hogy ezt ők döntsék el? Hogy valóban nyíltan és tisztán versenyezzenek?

Eredményhirdetés

Hamarosan ismét eredményhirdetés. Szerintem mindenki várja már. Remélem, hogy a kezdeti nehézségek ellenére sokkal igazságosabb lesz, és sokkal inkább igazolhatóbb és elfogadhatóbb a többség számára. Bízom benne, hogy annak ellenére, hogy december hónapban, az ünnepi időszak alatt jóval kevesebb poszt jelent meg, voltak olyan blogok, amik jelenlétükkel ezen időszak alatt is olvasottságot hoztak az oldal számára. Nem mindenki pihent, vagy legalábbis előre megírt cikkeket hoztak le. Akárhogy is, de ezen időszak alatt is voltak szép számmal posztok.

Bízom benne, hogy ezúttal nem lesz elég egy vagy két jól megírt, összehozott poszt a nyeréshez, hanem valóban az egyéniséget, a jelenlétet és a többé-kevésbé, de rendszeres részvételt is díjazni fogják. Mindig szomorúan nyugtázom, hogy időnként elég egyetlen poszt is a százezer forinthoz…

Olvasói szemmel

Mindenki számára ismeretes, hogy vezetőváltás történt az Origo, így a Reblog üzemeltetője terén. Lehetséges, hogy a fent említett jelenségeknek is köze van hozzá. Persze lehet, hogy nincs semmi összefüggés. Nem tudom.

Mindenesetre úgy éreztem, ismét eljött az idő, hogy néhány észrevételt tegyek, olvasói szemmel tájékoztassam Önöket. Hátha ezúttal is meg-megfogadják néhány tanácsomat. Hátha így élvezhetőbb, olvasottabb lesz az oldaluk.

Figyelmüket köszönöm!

Régóta olvasója vagyok a Reblognak. Követem az eseményeket, néha hozzá is szólok posztokhoz. Bár nem érzek magamban semmiféle írói képességet, most mégis úgy döntöttem, leírom gondolataimat. Nem nevezek a versenyre, és blogolni sem fogok. Szerintem egyetlen posztról van csak szó. Annyira foglalkoztat egy gondolat, nem hagy nyugodni, hogy miatta mégis írásra adtam a fejem. A téma közérdekű, hiszen az itt hirdetett versenyről lesz szó.

Olvasóként nagyon örültem, hogy széles körben, különböző témákban rengeteg blog jelent meg. Az írók sokoldalúak, sokszínűek, és mindhárom kategóriában jeles alkotások születtek. Egyik másik blog rendszeres olvasója lettem.

Volt köztük olyan, aki sok iróniával írt a bennünket körülvevő világ különböző dolgairól. Akadt, aki saját szakítását, annak megélést, túlélését osztotta meg velünk. És csodálatos volt látni, érezni lelki fejlődést. Tudni, hogy az írás lelkileg segített neki. A rá érkező pozitív kommentek egyaránt. Rátaláltam érdekes mesékre. Olyan blogot is olvastam, ami valójában napló, egy ember érzéseiről, korábban megélt eseményeiről szól. Regényszerű blogra is leltem itt. És olyan blog követője is lettem, aki rengeteg humorral kezeli saját nehéz élethelyzetét. Ezzel is erőt adva másoknak. Kellemes perceket okozva írásai által. És persze minden napra jutott egy-egy érdekesség, ami azon a napon, valamelyik korábbi évben történt. Még folytathatnám, hiszen valóban sok jó írásra leltem itt.

Naponta visszanéztem ide, és örültem, hogy színes és változatos lett az oldal. Amennyire örültem ennek, mostanra éppoly szomorú vagyok, mert sok általam olvasott blog elcsendesedett, hangtalanul megszűnt létezni, a feledés homályába tűnt. Talán azért, mert az érintett blog írók ugyanazt érzik, amit én is. Valójában erről szeretnék kicsit bővebben írni.

Öröm volt olvasni a versenykiírást, a szabályzatot, mert annak ellenére, hogy nem versenyzek, ismerőseim sincsenek a versenyzők között, lelkesen végigrágtam magam rajta. Szerettem volna képben lenni, milyen értékeket tartanak fontosnak a szervezők, mit emeltek ki, és mit tiltanak. Örültem, hogy korrekt a kiírás, és reméltem, hogy igazságos versenynek nézünk elébe. Tetszett, hogy a kreativitást értékelik, az egyediséget. A minőséget. Mert ez ritka a médiában, és bíztam benne, hogy épp ezért sok értékes, kincsszerű írás születik majd.

Lankadt a kezdeti lelkesedés

A verseny elején megjelent a szerkesztők egy posztja Pár jó tanács, hogy írjál jó posztot címmel. Akkor gondolkodtam el először mélyen a dolgokon, bár addig is folyamatosan vesztettem a kezdeti lelkesedésemből.

Legyenek képek a posztban. – Hangzik az első tanács.

Igaz, de ennek ellenére még mindig tele van olyan posztokkal az oldal, ami hosszú, s nem töri meg kép, nem dobja fel semmi szín. Nehezen emészthető.

Olyan témáról írjatok, ami nemcsak titeket érdekel, másokat is. Az énblogokat szinte lehetetlen felfuttatni…

Véleményem szerint a foci (bár sokakat érdekel) mégis csak egy teljesen egyedi, és mégiscsak egy szűkebb kör olvasottságával bír. Ugyanígy szerintem nem sok embert vonz egy másik országban törént dolgok.

Ezzel elentétben az érzelem, a mindennapjainkat feldolgozó témák, amikbe érzés, szerelem és szenvedély van, csalódás, szakítás, az mindenkire vonatkozhat. Miért kell szerkesztőként eleve lehúzni az én blogokat? Rengeteg ilyen jellegű blogot olvasok, és sokkalta szórakoztatóbb, mint a foci... minden újságban van sportrovat… amikor pedig egy-egy hétköznapi élethelyzet túlélésére különböző szórakoztató, nem csak hasznos írást olvashatunk, miért kell azt élből leminősíteni?

Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint az ilyesfajta kijelentésekkel a szerkesztők befolyásolják az olvasottságot. Szerintem a szerkesztők nem minősíthettek volna előre témákat, s ezzel blogokat.

A hangsúly azt hiszem, a "felfuttatni" szón van. Vagyis ha megjelentetnék, eladná az magát is. Persze ha szándékosan „fel akarunk futtatni” valamit, lehet bármily bárgyú írás, az menni fog. Csak elég ideig kell az origo címlapján hagyni hozzá. És persze meg kell változtatni a poszt címét. Mert ilyet is rendre láttam. Egy szerkesztő miért írja át a poszt címét? Mert ezzel (is) manipulálja az olvasottságot. Vagyis máris nem a blog írójának érdeméről beszélünk. Ugye-ugye?

Ha jó a poszt, mi toljuk, ahol tudjuk.

Aha. Észrevettem. Vannak igenis jó posztok, amiket hétvégén, déli órában, fél óra hosszat raktak ki a szerkesztők címlapra. Persze vannak teljesen értelmetlenek, haszontalanok, amik meg három napig kint díszelegtek… és olyan bloggal is találkoztam, aminek szinte minden cikke origo címlapon szerepelt… na nem azért, mert jó lenne. Ráadásul a téma még csak nem is követendő, sőt, szerintem a fiatalságot egyáltalán nem a prostitúcióra kellene bíztatni. Mégis, mert szex volt a központi téma, már elegendő volt a címlaphoz? Az pedig teljesen elhanyagolható, hogy életvitele, "szakmája" miatt elvették a gyermekeit? Szerintem pont szégyen, hogy ezzel mutatnak példát. Nyomták, futtatták! És nem hagytak fel vele. Már-már uncsi volt látni a címlapon. Nem hiszem, hogy csak engem zavart a téma. Néhány cikkét olvastam csak el, és a kommenteket, hát, az önmagukért beszéltek. Utána hiába láttam, sosem kattintottam rá többet. Biztosan nem csak én voltam így vele. Nyomták a szánkba, az arcunkba, mert mi csak „buta” és manipulálható olvasók vagyunk!

Érdemes odafigyelni a helyesírásra és a központozásra.

Hát igen, talán ez a leghasznosabb tanács, amit a szerkesztők adhattak. Tele vannak alaki és helyesírási hibákkal a posztok. Ez szégyen!

Végül itt van pár új blog, ami szerintünk elég jól sikerült:

Na szerintem ez az, amit a szerkesztők nem tehettek volna meg egy igazságos versenyben. Nem tisztességes szerintem, hogy így, mintegy ajánlással kiemelnek néhány blogot. Ezzel ismét csak manipulálják az olvasottságot. Akarva-akaratlanul is többen rákattintanak ezekre. A szerkesztők szerintem nem tehettek volna ilyen fajta kivételt, nem hívhatták volna fel a figyelmet egy-egy blogra, míg másikról meg szót sem ejtettek. Ez a verseny tisztaságát teljesen felborítja, az olvasottságot erősen manipulálja. Hol van itt a tisztesség? Az igazságos verseny? Rég elveszett… a szerkesztők ölték meg.

Első kör

Aztán mindenki várta az első eredményhirdetést. Köztük én is. Nagyon kíváncsi voltam, az elmúlt időszak keserédes szájíze után vajon milyen döntés fog születni.

Mikor letelt az első hónap, elérkezett az idő, és a szervezők kihirdették Első kör nyertesei-t. Annyira talán már meg sem lepődtem.

Olyan blog nyerhetett, mely mindössze három posztot jelentetett meg. Ebből kettő arról szólt, hogy saját könyvét reklámozza, sőt, annak megjelenéséhez pénz gyűjt! A nyertes posztja pedig az író saját bevallása szerint:

„ez a poszt egy az egyben fordítas, még a pontok is”.

Utána is megpróbáltam követni a blogot, de ráadásként nyerése óta mindössze két posztot tett közzé. Mi ez, ha nem szégyen?

Ott vannak a másolós posztok rendre. Akik mások videóit töltik le, mások által feltett képeket tesznek közzé. Lényegében nem alkotnak, nem hoznak létre újat, csak kicsit máshogy öltöztetik fel a már korábban és máshol megjelent dolgokat. Semmi új gondolatot nem adva hozzá. Sokszor nem is fárasztják magukat írással. Képekkel és videókkal tűzdelik tele a posztot, és máris kész a mű! A szervezők meg az ilyen blogereket még példaképként tüntetik fel mások előtt. Tényleg komolyan gondolták? Tényleg ez a követendő példa? Bár igaz, amint látom, nyerni lehet vele. Én, mint olvasó azonban semmibe nem nézem ezeket. És kijelentem, hogy olvasottságuk nem azért nagy, és nem azért győzhettek, mert kiváló minőséggel bírnak, hanem mert az ember kíváncsi egy cím alapján, egy kép alapján. És mikor rákattintunk, utána válik világossá, hogy valójában csak annyi volt a hír, amit a címlapon is láttunk… egy nagy semmi, egy nagy nulla. Tényleg az ilyen blogokat kell nyomni, értékelni és díjazni? Az olvasó becsapva érzi magát.

Hát hol marad ilyenkor a szervezők előre beharangozott minőségi blogba vetett hite? Hol marad a játékszabály betartatása? Miért nem vizsgálták felül a kommentek és reakciók alapján a saját döntésüket? Hogy és hol lehet jogorvoslati lehetőséggel élniük az amúgy tisztességes versenyzőknek?

Egyik nagyon jól megírt poszt ezzel a témával is mert foglalkozni: Egyszeri hitvallás. Ám a szervezők nem érezték elég fontosnak a felháborodást. Pedig a feszültség olvasói szemmel is vágható volt, érezhető volt a levegőben.

„Úgy látszik a Szerkesztőség tisztelettel feledi,
az durranhat csakis nagyot, ami jócskán egyedi!”

Adott egy verseny. Született egy elég tisztességes játékszabály. Az, hogy a versenyzők időnként áthágják azokat, az egy dolog. De hol van, aki betarttatja azt? Miért lehetséges, hogy a szervezők semmit nem reagálnak a tisztességtelenségre? Sőt, maguk gerjesztik azt?

Nem kicsit volt feltűnő, hogy három évet futott máshol egy blog. És lám, minő véletlen, az író akkor helyezi át erre az oldalra, amikor éppen készül megjelentetni a könyvét, és ugyebár ehhez minden pénzre szüksége van, még arra a százezerre is, amit így nyerhet. Kicsit sem feltűnő, és biztosan másnak sem jutott ez eszébe, rajtam kívül. Én is olvastam a kommenteket. És pontosan sejtem, hogy mennyi tisztességes versenyzőt bánt ez.

Második kör

Már az első eredményhirdetés után érezhetően megváltoztak a dolgok. Próbáltam tovább olvasni az általam kedvelt blogokat. Azonban egyre ritkábban jelentettek meg új írást. Kétlem, hogy ihlet hiányában. Inkább csak kedveszegettek lettek, motiválatlanok, és egyre csalódottabbak. Megjegyzem, teljesen érthető reakció volt ez részükről. Azért még megjelentek egy-egy írással, bár volt olyan is, aki már ekkor eltűnt…

Következett a második forduló. Második kör nyertesei is kiírásra kerültek. Ez az eredményhirdetés alatt már senki nem vette a fáradtságot, hogy kommenteljen. És most nem arra az idiótára gondolok, aki hatot is írt, és nem arra az egyre, aki megköszönte a nyereményt. Hanem azokra, akik kifogásolják, megkérdőjelezik a verseny tisztaságát. Már nem adtak helyt a véleményüknek. Szerintem tudják, oly felesleges.

Azért most is született egy roppant találó és frappáns írás, mely A kemény munkás címet viseli. Rávilágít az általam is említett problémákra:

„Kemény munka a bloggolás. Főleg, ha a blogger nem az internetről halássza össze a tartalmat, hanem maga készíti.”

És minősíti a szerkesztőket is, mivel saját szabályzatukat ők hágják át leginkább:

„ … megnyugtató, hogy a pályázati kritériumok nincsenek kőbe vésve…”

Minden hozzászóló hülye lenne? Idióta?

Az sem megnyugtató számomra, amikor ilyet olvasok egy posztban. Olyan tálalással, hogy a blog írója egyetért ezzel az állítással:

„Aki az interneten hozzászól valamihez, ami nyilvános, az többnyire kötöznivaló bolond, elmebeteg, dilis, idióta, ütődött, tökfejű barom”.

Persze mondanom sem kell, hogy ez utóbbi idézett blog is a nyertesek egyike. Mert nyilván ez sem meríti ki a játékszabályzatban leírtakat. Biztosan csak én gondolom, hogy ez valamennyi olvasót, hozzászólót minősít, egy kalap alá vesz, méghozzá olyan negatívan, ahogy csak lehet. De a szervezők itt sem érzik, hogy ez személyeket, olvasókat sért, sőt, pont olvasókat, hozzászólókat, akikből ők is élnek, akikhez az írások szólnak. Ezen már nem is csodálkozom, hiszen a Játékszabályzatot rendre a szőnyeg alá söprik a szervezők.

Temetés

Született egy nagyon klassz Játékszabályzat, amit aztán nemes egyszerűséggel lehúztak a wc-n…

„A szerkesztők – saját játékszabályzatuk szerint – a máshol meg nem jelenő posztokat értékelik.”

„Máshonnan elköltözött blogok itteni teljesítményét értékelik.”

„A játékban minden olyan blog részt vehet, aminek tartalma … nem pr tartalom …”

„A játékban minden olyan blog részt vehet, amely ... nem sért személyeket, vagy csoportokat.”

Annyi következtetés levonható ebből, hogy ez a verseny nem verseny. Sosem volt az. Talán az volt a céljuk a szerkesztőknek, hogy sok új poszt, új blog szülessen, hogy felfutassák, népszerűsítsék az oldalt, olvasókat csalogatva ide? És írókat is persze? Hogy színesebb és változatosabb legyen? Talán nyertek valami pályázaton némi pénzt, és ennek kiosztásához kreáltak a szervezők egy alapot, hogy valamivel mégis meg lehessen magyarázni, ki-miért kapja meg ezeket az összegeket? Nem tudom, mi volt az igazi cél, de az biztos, hogy a versenyt megölték… és most elmehetnek a temetésére.

Csak egy olvasó

Nem, nem állítom, hogy minden nyertes tisztességtelenül nyert volna! De azt mindenki láthatja, hogy van, aki igen. Nem véletlenül tűnnek el a megszokott, aranyos és klassz blogok… mert mögöttük jó érzésű, tisztességes emberek vannak. Akiket bántanak a történtek. Ugyanakkor tehetetlenek. Beneveztek egy versenybe, elfogadták a szabályokat, és rádöbbentek, hogy csak játékszerek lettek. Valaki bábként mozgatta őket.

Szívből gratulálok minden olyan nyertesnek, aki valóban az eredményeivel nyert! Mert a nyertesek között is van olyan blog, akinek rendszeres olvasója vagyok, ezt is tudni kell, és a tisztesség kedvéért ezt is megírom.

Mindenki tegye a szívére a kezét, és belátása szerint sorolja magát ide vagy oda. Szándékosan nem jelöltem meg sem az általam kifogásolt blogok nevét, sem az általam olvasottakét sem. Szerintem e nélkül is mindenki tudja, kikről van szó.

A nyomaték kedvéért megismétlem: nem versenyzek, egyik versenyzőt sem ismerem személyesen, csak egy olvasó vagyok, mély érzéssel, és saját véleménnyel.

Facebook

Még annyi megjegyzésem lenne (bár sejtem, hogy ez is valószínűleg süket fülekre talál), hogy a Reblog facebook oldalát sokkal jobban ki lehetne használni.

Értem én, hogy a játékszabályzatban szerepel, hogy csak kis kör kerülhet ki az origo címlapjára. Értem én, hogy az kőkemény feltétel, még ha nem is értek egyet a kiválasztásokkal.

A facebook oldalon azonban akár fél óránként, akár óránként is lehetne cikkeket megjelentetni, közzétenni. Naponta akár két tucatot is, hogy utána mások onnan osztani és lájkolni tudják, amennyiben tetszett nekik. Miért nem használják ki, fel a közösségi oldal adta széles lehetőségeket?

Értem én, hogy mindenki létrehozhat egy sajátot. De egy központi oldalt többen olvasnak, többen osztanak meg onnan posztokat. Ráadásul nem egyoldalú, nem egyhangú, hanem színes és változatos lenne. Persze csak ha itt aztán mindenki egyenlő eséllyel jelenne meg... Hiszen az olvasóknak szólnak a posztok. Miért nem hagyják, hogy az olvasó döntse el, mi tetszik, s mi nem? Miért szűrik  minősítik előre a posztokat?

Ehhez képest naponta csak néhány poszt kerül közzétételre, azok is rendre ugyanazon régi, megszokott bloggerektől. Nem túl igazságosan, és a mai Internet és facebook függő világunkban nem is túl érthetően.

Köszönet

Köszönöm, hogy elolvastak, mert hátha számít valamit az én véleményem is. Hiszen én OLVASÓ lennék, az, akinek talán leginkább számít a véleménye. Akihez igazából szólnak az írások. Akiért ez az oldal talán létrejött. Talán számít az, hogy sajnálom az eltűnt blogokat, együtt érzek az írókkal, és csalódott vagyok a verseny kimenetele miatt.

Valakinek talán fontos az én véleményem is...

Utóirat

Szeretném megjegyezni, hogy most, hogy kipróbáltam az írást, megállapítottam, hogy nem is olyan egyszerű. Nem azzal volt gondom, hogyan fogalmazzak. Inkább a szerkesztéssel, az egész összeállítással. Most, hogy már saját magam is megtapasztaltam, mekkora munka rejlik ebben, még inkább tisztelem a posztok íróit!

Megállapítottam, hogy ez nem az én világom, és maradok inkább az olvasásnál! Bár az könnyen lehet, hogy nem ezt az oldalt fogom olvasni...